Mit mond a jog?
Tegyük fel, hogy elolvastad az előző részt, és nagyjából látod a kialakult helyzetet. Egy átlag ember valószínűleg úgy gondolja, hogy ezeket a termékeket nem kellene kifizettetni a boltvezetővel.
Jogilag viszont ez az egész többféleképpen értelmezhető. A kapott határozatban, kártérítési igényben indoklásként néhány hivatkozás van a munka törvénykönyvére, illetve a polgári törvénykönyvre. De van benne néhány ellentmondás. Ebből szemezzünk most.
Vagyis itt az én értelmezésem szerint azokra a termékekre igénylik a kártérítést, amit ez a bizonyos 2 boltvezető rendelt. De ez bizonyíthatóan nem így van, a 2 kapott listából elhanyagolható az a mennyiség, amit ők rendeltek. Egyik listában (festékek) ez pontosan nulla százalék. Jön a következő bekezdés, miszerint:
Aláhúztam, hogy “leárazására sem került sor”. Na, erre szintén elmondható, hogy nem igaz. Legalábbis a festékek esetében egyáltalán nem, a vegyszereknél meg már ki tudja. Ott a matek és a levelezés ment, hogy a beszállító mennyit vesz vissza, és mennyinek a megsemmisítésében segít. Ehhez tartozik 2 fontos körülmény. Ez majd a jogból kiemelt részleteknél lesz fontos.
- A munkaszerződésben benne van a szavatossági idő figyelése valóban, de ez meg is történt. Az már így nincs benne, hogy “intézkedéseket köteles tenni”. De ennek ellenére megtörtént. És éppen emiatt:
- A boltvezetők felettesei ugyan most már mást mondanak, de tudtak ezekről a közeli lejáratú termékekről. A megszokott csatornákon tudatták velük. Csak nem nagyon volt ötlet, hogy mi legyen. Tologatták ide-oda, hol felvették leltárba, hol nem. Festékekre azt mondták, majd a belső karbantartók elviszik, elhasználják. Nem vitték.
Nagyon sok kérdés felmerül már a fenti halmaz alapján is, legfőképpen az, hogy akkor is a 2 boltvezető felelőssége ez, ha a felsőbb vezetők is (a mi állításunk szerint) tudtak erről? És ez anyagi felelősség? A munkaszerződésben nincsen benne, hogy anyagi felelősség, egyedül a leltárnál említik az anyagi felelősséget tisztán és pontosan. De sokadjára is leírom, ez nem leltárhiány!
Na de nézzük tovább:
A pirossal aláhúzott félmondaton pörögjünk egy kicsit. Mert szerintem ez is sántít, hát mi az, hogy nem úgy járt el, ahogy elvárható? Utcáról be kellett volna rángatni a járókelőket, és megfenyegetni, hogy leárazom neked de akkor ezt most elviszed? Pl egy lábazatfestéket, vagy vékonyvakolatot? Vagy pl télen ráerőszakolni a gyomirtót azokra, akik kandallót nézni mennek be a boltba, meg patkánymérget venni?
Leltár = 0
A fentiekhez még az is hozzátartozik, hogy a leltár 0-s lett. Ez a “normalizált leltárhiány”. Erről kaptunk is értesítést. Vagyis elméletileg ezeket a lejárt, el nem adott termékeket megette a káló (nem tudom jól írtam-e). Nem vágom pontosan, hogy a kereskedelem hogyan működik, de ez valamilyen jóváírható veszteség azt hiszem. Jóvá is lehet írni, és kártérítésként is lehet követelni? Nem teljesen értem, megköszönném, ha valaki ezügyben felvilágosítana.
Ezek a paragrafus jelek nekem nagyon életidegenek. Őszintén, először nem is tudtam, hogy hol keressem a billentyűzeten. De annyira felbosszantott ez az egész, hogy 2 éjszakán keresztül bújtam a vonatkozó jogszabályokat. Nem nekem való, mert szoftver tervezőként sokkal jobban szeretem az egzakt dolgokat, amikor valamit csak egyféleképpen lehet értelmezni. Ezekből a passzusokból néhány fontos, ami kimaradt a hivatkozásokból (mármint a határozatban).
Vonatkozó egyéb (hatályos) jogszabályok
- Mt. 179. § (2) – Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kárt, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
- Mt. 179. § (4) – Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
- Ptk. 6:525 § – A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli.
Akkor kanyarodjunk is egy kicsit vissza. A fenti “káresemény” ok-okozati összefüggéseit a munkáltatónak kell bizonyítania. Ez egy remek feladat, hajrá. Nekünk már úgysincs a kezünkben sokminden ami megfogható, mert az email-eket, árukartonokat már nem tudjuk megnézni, elérni. Hacsak jogellenesen egy hozzáértő valaki be nem mászik a gyengusz tűzfalon az AIR-hoz, és előkotorja ezeket az adatokat.
Na de a következő bekezdésben is azt mondja a törvény, hogy ha a munkáltató nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének, akkor nem kell megtéríteni a kárt.
Ráadásul a hivatkozott Ptk-ban is ez szerepel, hogy a károsultat kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettség terheli.
Vagyis akkor mi is van most? Károsult = tulajdonos? Itt a felelős nem a kereskedelmi igazgató és a vezérigazgató? Mert ők pont tudtak (a mi állításunk szerint) a közeli lejáratú, vagy már lejárt termékekről, de a fülük botját nem mozdították, mert ők sem tudták, mit kezdjenek velük. De a boltvezetőknek tudni kellett volna? Honnan? Vajon ez a tudás születéssel jön, öröklődik, vagy a felső vezetéstől kellett volna megtudniuk?
Na, a fenti kérdések, aggályok, és érthetetlen hozzáállás, magatartás miatt gondoltunk egyet. Jó, ezt a határozatot megküldték, de biztos lehet egyeztetni egy ésszerű kompromisszumról. Gondoltuk ezt mi. És erről szól a következő bejegyzés.