Brékó! Brékó!
Kicsit elmaradtam a “tudósítással”, folyton küzdök az idővel 🙂
Megpróbálom tömören összefoglalni.
Ugye ahogy azt írtam, egy ügyvéden keresztül megpróbáltunk előrelépni, de a hivatalos válasz egyértelműen elutasító volt, ráadásul nagyon sok ferdítést tartalmaz. Ennek részleteibe nem nagyon mennék bele, de valójában szöges ellentéte annak, amire mi “emlékszünk”.
De néhány példát azért nézzünk meg.
Utasítás
Van olyan rész, ahol azt taglalja, hogy történt vezetői utasítás. Mondjuk ha volt ilyen utasítás, akkor valószínűleg tudtak arról, hogy jó sok festék le fog járni. Ezt vehetnénk öngólnak is (mert azt is állították, hogy a munkavállalók nem jelezték).
Hogy mi volt az utasítás? Hát amire mi emlékszünk az az, hogy majd a belső karbantartók elviszik, elhasználják. Csak éppen pont nem azok a színek, fajták kellettek, amikor jöttek festékért. Leárazás is volt, ezt az árukartonok tudnák bizonyítani. De ez már nem érdekes annyira.
Eljárási rend
Következő, amire nem mondhatom ki nyíltan hogy hazugság, mert az jogilag támadható ugye, tehát azt mondom, egyfajta ferdítés, mert a munkavállalók nem emlékeznek erre a “tájékoztatásra”. Vagy csak memória problémák vannak.
Lényeg, hogy nem tudjuk, itt milyen tájékoztatásra gondolt a szerző. Kereskedelmi végzettség pedig nem volt feltétel a pozíció betöltésekor.
Tanulmányi szerződés
Ez az egyik kedvenc részem. Zöldkönyves tanfolyam ugye, ami amiatt kellett, hogy árulhassák a növényvédelmi szereket. Nem azért, hogy itthonra tudjunk venni kemény cuccokat, pár tujára meg a paradicsomra.
Felhívnám a figyelmet a “speciális, kurrens, a munkaerőpiacon könnyen eladható, értékes tudás” részre. Ezt széles mosoly nélkül nehéz olvasgatni, emészteni.
Lehet hogy csak én vagyok tájékozatlan, de Dombóvár vonzáskörzetében viszonylag kevés munkahelyen van rá szükség. Ha valaki meg tudja ezt cáfolni, akkor várom a nyitott (nem traktoros) pozíciókról szóló hirdetéseket 🙂
A tanfolyam által adott tudás “minőségét” pedig most ne is firtassuk, külön történet, hogy kinek hogyan sikerült.
Van ezzel kapcsolatban a válaszlevélben viszont egy érdekes, könnyen magunk ellen fordítható rész is, ezt is kicsit vesézzük ki. Mert nem mindegy, hogy ki, mikor, milyen körülmények közepette ír levelet, milyen tartalommal.
Előtte annyit tudni kell még, hogy amíg nem mentek tanfolyamra, a potenciális vásárlók folyton lehülyézték őket, mert senki nem értett a növényvédelmi szerekhez. És persze kinek vágják ezt a fejéhez? Hát persze hogy annak, aki a vegyszeres polc előtt ül a számítógépnél.
Ez való igaz. Mármint az a része, hogy jelentkezett, hogy szeretne tanulni a vegyszerekről, ha már úgyis ő ül ott előttük, és mindenki aki odaáll, tőle kérdezi, hogy mit vigyen milyen gondra-bajra. És ismerjük a megmondóember vásárlót, aki csak odalök annyit: “Nem értenek ezek semmihez, hülyék hozzá”.
De könyörgöm, nem azért kardoskodott a tanfolyamért, mert egy újabb eladható kurrens tudást akart magának (itthonra a fiókba). Hanem hogy ott, a munkahelyén tudjon mondani valamit, ha kérdezik “most mivel kell fújkodni”. Szóval igen, tudta hogy páran úgyis mennek “zöldkönyvesre”, szeretett volna az egyik lenni közülük. Pont.
Valótlan állításokat teszek közzé?
Természetesen a hivatalos válaszlevélből nem maradt ki ennek a blognak a tartalma sem.
Itt úgy érzem, több dolgot is tisztába kell tenni.
- Az, amit ott helyben indulatból mondtam, és gondoltam rosszhír keltésnek, az valójában el sem kezdődött. Ez egy elég light-osra vett “tudósítás” inkább, a csúnyább, “állítólag” megtörtént eseteket, eseményeket nem publikáltam. Bár sok ilyent kaptam még emailben is.
- Nem tudom figyeltek-e, de a cég nevét egyáltalán meg sem említettem egyik cikkben sem.
- Hogy ki milyen szabad .com végződésű domain nevet vesz meg, és mit csinál vele, mindenkinek szabad döntése. Jönnek még lejjebb a Ptk-val, hogy ejnyebejnye ezért perelhetnek, de a .com domain nevekre a nemzetközi joggyakorlat érvényes, ez egy generic top level domain.
- Nem tettem közzé “számos valótlan állítást”! Az álláspontomat írtam le, és a tényeket. Amiket leírtam, azokról még mindig úgy gondolom, hogy igazak. Persze az én mondataimat is ki lehet forgatni ugyanúgy, mint ahogy a levelezésből (amihez már nem férünk ugye hozzá) kiragadni részleteket.
A fenti sorokat olvasva először csak megijedtem. Majd miután maximálisan berosáltam, túlléptem ezen, és néhány nap után úgy döntöttem, átruházom a domain nevet másra, nincs rá szükségem.
Mi lett a vége?
Azt nehéz összefoglalni pár mondatban, rájöttem.
A lényeg, hogy 3 ügyvédi irodától kértünk állásfoglalást, és az alapján döntöttünk, következő cikkben megírom, hogy hogyan, és miért.